Agyam és a pénz című könyvében a szerző, Jason Zweig a befektetéshez és kereskedéshez kapcsolódó érzelmeken (mohóság, félelem, meglepetés, megbánás, stb.) végigmenve vizsgálja a pénzügyi döntések meghozatalkor agyunkban lejátszódó idegi folyamatokat, hogy bemutassa számunkra befektetői agyunk működését. A boldogsággal foglakozó fejezetben boncolgatja a szerző az alábbi kérdést: lehet-e pénzen boldogságot venni?
1957-ben az átlagamerikai mai értéken körülbelül 10 000 dollárt keresett, és mosogatógép, szárítógép, televízió és légkondicionáló nélkül élt. Ám az akkor megkérdezettek 35 százaléka „nagyon boldognak” nevezte az életét. 2004-re az egy főre jutó jövedelem reálértéken számítva közel a háromszorosára nőtt, és a tipikus amerikai ott hon zsúfolva van fogyasztási cikkekkel. Ennek ellenére most mégis csak az emberek 34 százaléka vallja magát „nagyon boldognak”. Vagyonuk közel megháromszorozódása kicsivel kevésbé boldoggá tette az amerikaiakat – mégis egyre többre vágynak. És ahogyan Arthur Schopenhauer filozófus figyelmeztetett, a vagyon „olyan, mint a tengervíz: minél többet iszunk, annál szomjasabbak leszünk”.
Egy olyan jómódú társadalomban, mint az Egyesült Államoké, a gazdagabbak nyilvánvalóan boldogabbak a szegényeknél. Ám utóbbiak vajon sokkal boldogabbak-e azoknál, akik elég szerencsések ahhoz, hogy a szegénységi küszöb felett éljenek? A meglepő válasz: nem.
A pszichológusok évek óta sztenderdizált kérdéseket tesznek fel az embereknek szerte a világban: „Mindent egybevetve, hogyan érzi magát mostanában? Nagyon boldognak, egészen boldognak vagy nem túl boldognak?” A válaszokat általában 1-től (egyáltalán nem boldog) 7-ig (rendkívül boldog) rangsorolják. A maszájok, akik Kenya és Tanzánia szikkadt felföldjein pásztorkodnak a csordáikkal, átlagosan 5,7 pontot érnek el ezen a skálán. A Grönland északi részének fagyos vadonjában élő inuitok átlagosan 5,8 pontot. Az elavult falusi életstílust követő amisok szintén 5,8 pontot. Amikor a Forbes 400-as lista tagjainak, tehát Amerika leggazdagabb embereinek tett ék fel ugyanezt a kérdést, válaszaik átlaga hasonlóképpen 5,8 pontot adott ki.
Úgy is fogalmazhatunk, hogy Amerikában egy hatalmas vagyon – palotával és Mercedesszel, séffel és személyi edzővel, jachttal és magánrepülővel – csak marginálisan teszi boldogabbá az embereket, mint ahogyan egy döngölt agyagból készült viskóban tehénvérrel kevert tejet iszogató átlagmaszáj érzi magát.
A Forbes 400-as listára való felkerüléshez a felmérés idején 125 millió dolláros vagyon szükségeltetett; a tagok becsült átlagos évi jövedelme meghaladja a 10 millió dollárt. Amerika leggazdagabb emberei úgy nyilatkoztak, hogy átlagosan az idő 77 százalékában érzik magukat boldognak; az ugyanebben a felmérésben részt vevő középosztálybeli amerikaiaknál saját állításuk szerint ugyanez az érték 62 százalék.
Az igazság tehát nem az, hogy nem lehet boldogságot venni. Sokkal inkább az, hogy ha van elég pénzünk alapszükségleteink kielégítésére, akkor a még több pénz sokkal kevesebb extra boldogságot okoz, mint hinnénk.
Jason Zweig: Agyam és a pénz – Hogyan váljunk tudatosabb befektetővé a neuroökonómia következtetései révén?
A4C Books kiadó, 2016
336 oldal, 25% kedvezménnyel 4990 Ft helyett 3745 Ft
intelligensbefekteto.hu
