"Érdeklődéssel olvasom Phil minden gondolatát, és Önöknek is csak ezt ezt tudom javasolni" - Warren Buffett

 A Forbes magazin által „a modern befektetési gondolkodás egyik legeredetibb alakjaként” méltatott, a sztárbefektető, Warren Buffett által pedig „óriásnak” nevezett Philip Fisher minden idők egyik legbefolyásosabb befektetője. Piaci sikerei mellett megalapozott befektetési filozófiájáért is széles körben tisztelik. Filozófiájára, amely több mint ötven év próbáját kiállta, korunk befektetői is „szentírásként” tekintenek. Befektetési elveit és elméletét Fisher a Közönséges részvények - rendkívüli profitok című írásában tette közzé.

Az eredetileg 1958-ban megjelent kötetet a mai napig a sikeres befektetés felbecsülhetetlen értékű referenciakönyveként említik. Ez az időtlen klasszikus Fisher két másik kiváló írásával együtt kerül a magyar olvasó kezébe: A konzervatív befektetők nyugodt álma és az Egy befektetési filozófia kialakulása című műveiben befektetési bölcsességeit és meglátásait ismerteti a szerző. Mindkét mű közelebb hozza e kiváló befektető bölcsességét. Ezek a mind a mai napig alapműnek számító klasszikus írások megmutatják az utat a befektetők által áhított befektetési sikerekhez.

Fisher, aki elsőként értékelte a részvényeket a piaci trendek és abszolút értékük helyett a potenciális növekedési lehetőségeik alapján, számos napjainkban népszerű befektetési elmélet alapját rakta le. A hosszú távú növekedési részvények kiválasztására vonatkozó elveit, illetve az ilyen befektetések rövid távú kereskedéssel szembeni előnyeit korunk vezető pénzügyi szakemberei is tanulmányozzák és alkalmazzák. A Közönséges részvények - rendkívüli profitokban Fisher megosztja az olvasóval filozófiáját, és megismerhetjük a szerzőnek a részvénybefektetések legfontosabb szempontjaival kapcsolatos, rendkívül értékes meglátásait. Megalapozott irányelveket kapunk arról, mikor és mit vegyünk, milyen okok miatt adjunk el, illetve elolvashatjuk a szerzőnek a haszonkulcsokkal és az osztalékokkal kapcsolatos véleményét.

Philip A. Fisher (1907 - 2004)

A széles körben ismert és elismert Philip Fisher minden idők legbefolyásosabb befektetői közé tartozik. Értékpapír-elemzőként kezdte karrierjét 1928-ban, majd három évvel később megalapította saját befektetési tanácsadó cégét, a Fisher&Companyt. A modern befektetéselmélet egyik úttörőjeként tartják számon, akinek több mint ötven éve napvilágot látott befektetési filozófiáját korunk pénzügyi szakemberei nemcsak tanulmányozzák és alkalmazzák, hanem sokan közülük „szentírásnak” is tekintik. Befektetési elveit Fisher a Közönséges részvények - rendkívüli profitok című könyvében vetette papírra, amelyet 1958-as megjelenésekor felbecsülhetetlen értékű olvasmánynak tartottak, és amely mind a mai napig kihagyhatatlan alapműnek számít.

* * *

Philip A. Fisher: Közönséges részvények - rendkívüli profitok
T.bálint kiadó, 2012
272 oldal, 25% kedvezménnyel 5490 Ft helyett 4120 Ft

"Egyértelműen a legjobb könyv, amit a befektetésekről valaha is írtak!" - Warren Buffett

"...olvassák és tanuljanak belőle Önök is, nekem két évtizede van karnyújtásnyira a polcomon, sokat és haszonnal forgattam ez idő alatt." - Jaksity György

A 20. század legkiválóbb befektetési tanácsadója, Benjamin Graham világszerte emberek millióit oktatta és inspirálta. Graham „értékalapú befektetésről” alkotott filozófiája - amely megóvja a befektetőket a komoly hibáktól, és megtanítja őket, hogyan alakítsanak ki hosszú távú stratégiákat - 1949-es első kiadása óta a részvénypiaci bibliájává tette Az intelligens befektető című művét.

Az azóta eltelt időszak piaci fejleményei igazolták Graham stratégiáinak bölcsességét. Jelen átdolgozott kiadás, amely változatlan formában közli a szerző eredeti szövegét, a neves pénzügyi szakíró, Jason Zweig naprakész kommentárjaival aktualizálja annak mondanivalóját. Zweig a piac jelenkori realitásaiba enged betekintést, párhuzamot von Graham példái és korunk pénzügyi szalagcímei között, és segít az olvasónak megérteni, hogyan alkalmazza Graham elveit.

Az intelligens befektető aktualizált kiadása alapvető és nélkülözhetetlen mű, amely pénzügyi céljaink eléréséhez nyújt felbecsülhetetlen értékű segítséget.

Benjamin Graham (1894 - 1976)

Amerikai közgazdász és hivatásos befektető, az értékalapú befektetés atyja, akinek gondolatai korunk számos sikeres üzletemberére voltak ösztönző hatással. Befektetési megközelítését 1928-tól kezdve oktatta a Columbia Business Schoolon, majd az először 1931-ben megjelent Security Analysis (Értékpapír-elemzés) című híres könyvében tovább finomította azt. Tanítványai közé tartozott többek között Warren Buffett, William J. Ruane, Irving Kahn és Walter J. Schloss. Buffett számtalanszor elmondta, hogy Grahamnek köszönheti a befektetésekhez elengedhetetlen stabil szellemi alapokat, és apja mellett ő volt az, aki leginkább befolyásolta életét. Graham olyan hatással volt tanítványaira, hogy ketten közülük, Buffett és Kahn, róla nevezték el gyermekeiket: Howard Graham Buffettnak és Thomas Graham Kahnnak.

Jason Zweig

A Money magazin vezető újságírója, a Time vendég cikkírója és az Amerikai Pénzügyi Történelem Múzeumának kurátora. Korábban a Forbes vezető szerkesztőjeként dolgozott. 1987 óta ír befektetésekről.

Jaksity György könyvajánlója

Ahogy mondani szokták, a cinikus az, aki mindennek ismeri az árát, de semminek sincs tisztában az értékével. Nos, ha valaki tisztában van a befektetések értékével, akkor az Benjamin Graham. Az Értékpapír-elemzés (Security Analysis) című, az 1929-es válság után 1934-ben megjelenő, David Doddal közösen írt könyvével indult meg a huszadik századi befektetői ikonná válás útján, amelynek egyik kiemelkedő állomása Az intelligens befektető (The Intelligent Investor) című műve, amely 1949-ben jelent meg először. Warren Buffett az apja után rá második legnagyobb hatással bíró emberként és a huszadik század legjobb befektetési szakembereként jellemzi.

Mit tehet hozzá még ehhez egy magunkfajta halandó? Talán annyit, hogy jó könyv, olvassák és tanuljanak belőle Önök is, nekem két évtizede van karnyújtásnyira a polcomon, sokat és haszonnal forgattam ez idő alatt.

* * * 

Benjamin Graham: Az intelligens befektető
T.bálint kiadó, 2011
536 oldal, 25% kedvezménnyel 6990 Ft helyett 5245 Ft

intelligensbefekteto.hu

Piac úr – vagy ahogyan angolul találkozhatunk vele, Mr. Market – egy Benjamin Graham által kitalált allegória. Graham Az intelligens befektető című klasszikus művében Piac úr segítségével magyarázza a részvénypiac ingadozásait. Példáján keresztül egyértelmű, hogy az árfolyam-ingadozások legfőbb oka Piac úr hangulatváltozásai. Graham mai kifejezéssel élve mániás-depressziósként írja le Piac urat, akinek az üzleti értékről kialakított becslései (vagyis az aktuális piaci árfolyam) a rendkívül pesszimistától a szélsőségesen optimistáig terjed.

Graham Az intelligens befektetőben a következőképpen mutatja be olvasóinak Piac urat:

Képzeljük el, hogy szerény részesedésünk van egy magánvállalkozásban, amely 1000 dollárunkba került. Egyik üzlettársunk, akit Piac úrnak neveznek, rendkívül előzékeny. Mindennap közli velünk, hogy szerinte mennyit ér az érdekeltségünk, ráadásul felajánlja, hogy ezen az áron megvásárolja azt, vagy – ha nekünk inkább úgy tetszik – további részesedést ad el számunkra. Előfordul, hogy az értékről alkotott véleménye az általunk ismert üzleti fejlemények és kilátások alapján hihetőnek és indokolhatónak tűnik. Piac úr azonban gyakran hagyja, hogy lelkesedése vagy félelmei vezessék, és így az általa javasolt érték esetenként ostobaságnak is tűnhet a szemünkben.

Amennyiben óvatos befektetők vagy józan üzletemberek vagyunk, vajon hagyni fogjuk, hogy Piac úr napi közlései befolyásolják saját véleményünket a vállalatban lévő 1000 dolláros részesedésünk értékéről? Csak abban az esetben, ha egyetértünk vagy üzletet kívánunk kötni vele. Boldogan eladunk neki, amikor nevetségesen magas árat mond, és ugyanilyen örömmel vásárolunk, ha alacsony az ára. Ám az idő többi részében bölcsebben tesszük, ha a vállalat működését és pénzügyi helyzetét bemutató jelentések alapján saját véleményt alakítunk ki vagyonrészünk értékéről.

Az igazi befektető pontosan ebben a helyzetben van, amikor tőzsdén jegyzett részvényt birtokol. Saját megítélése vagy hajlandósága alapján profitálhat a napi piaci árból, vagy éppen figyelmen kívül hagyhatja azt. Tisztában kell lennie a fontos árfolyammozgásokkal, különben nem lesz, ami alapján ítéletet hozhat. Figyelmeztető jelet kaphat tőlük, amivel jól teszi, ha törődik – egyszerűen fogalmazva ez annyit tesz, hogy eladja részvényeit, mert az árfolyam lement, s megelőzi ezzel a további veszteségeket. Meglátásunk szerint azonban az ilyen jelek legalább olyan gyakran félrevezetők, mint amennyi segítséget adnak. Az árfolyam-ingadozások alapvetően egyetlen dolog miatt igazán fontosak az igazi befektetőnek. Lehetőséget biztosítanak számára, hogy komoly árfolyamesés esetén bölcsen vásároljon, majd jelentős árfolyam-emelkedést követően hasonlóan bölcs módon eladjon. Minden más esetben jobban teszi, ha megfeledkezik a részvénypiacról, és figyelmét az osztalékhozamra, illetve vállalatainak működési eredményeire összpontosítja.

(Az intelligens befektető, 8. fejezet, 167. oldal)

Warren Buffett, aki nemes egyszerűséggel a befektetésekről valaha írt legjobb könyvként méltatja Az intelligens befektetőt, a Berkshire részvényeseinek írt éves jelentéseiben is rendre hivatkozik Piac úrra:

Barátom és tanárom, Benjamin Graham sok évvel ezelőtt kiválóan leírta, hogyan érdemes lelkileg hozzáállni a piaci ingadozásokhoz. Hitem szerint ez a sikeres befektetéshez leginkább hozzásegítő megközelítés. Azt mondta, hogy a piaci árfolyamokra egy Piac úr nevű rendkívül szolgálatkész fickóként érdemes tekinteni, aki üzlettársunk egy magánvállalkozásban. Piac úr minden áldott nap megjelenik, és közöl egy olyan árat, amelyen vagy megvásárolná a tulajdonrészünket, vagy eladná a sajátját.

Bármennyire stabil is a közös tulajdonunkban lévő vállalkozás gazdasági helyzete, Piac úr árfolyamairól ez a legkevésbé sem állítható. Ez annak tudható be, hogy – elmondani is szomorú, de – szegény barátunk gyógyíthatatlan érzelmi problémákkal küzd. Időnként eufórikusan érez, és kizárólag az üzletre kedvezően ható tényezőket látja. Amikor ilyen hangulatban van, nagyon magas vételi-eladási árat mond, mert attól tart, hogy elcsaklizzuk tulajdonrészét, és megfosztjuk a hatalmas nyereségtől. Máskor depressziós lesz, és csak a bajt veszi észre a gazdaságban és a világban is. Ilyenkor nagyon alacsony árat fog mondani, mert retteg attól, hogy tulajdonrészünket rátukmáljuk.

Piac úrnak egy további kedvező tulajdonsága is van. Nem sértődik meg, ha figyelmen kívül hagyjuk. Amennyiben az árfolyama a mai napon érdektelen számunkra, holnap újból előáll egy másikkal. Bármilyen tranzakció szigorúan a saját döntésünk. Ilyen feltételek mellett minél inkább mániás-depressziós a viselkedése, annál jobb nekünk.

Ám a bálban mulató Hamupipőkéhez hasonlóan nekünk is meg kell fogadnunk egy figyelmeztetést, különben minden tökké és egérré változik: Piac úr kiszolgál bennünket, de nem mutatja az utat. A pénztárcájából, nem pedig a bölcsességéből profitálhatunk. Ha egyik napon különösen bolondos hangulatban jelentkezik, szabadon eldönthetjük, hogy rá se hederítünk, vagy kihasználjuk őt, ám ha a befolyása alá kerülünk, az katasztrofális következményekkel jár. Így igaz: ha kétségeink vannak azt illetően, hogy Piac úrnál sokkal jobban értjük és értékeljük vállalkozásunkat, akkor ez nem a mi világunk. Ahogy pókerben mondják: „Ha 30 perce játszol, és nem tudod, ki a balek, akkor te vagy az.”

(Warren Buffett jelenti, II/A. Piac úr, 72. oldal)

Az idézetek forrása:

Benjamin Graham: Az intelligens befektető
T.bálint kiadó, 2011
536 oldal, 25% kedvezménnyel 6990 Ft helyett 5245 Ft

Warren Buffett jelenti – Leckék befektetőknek és vállalatvezetőknek
T.bálint kiadó, 2013
292 oldal, 25% kedvezménnyel 5490 Ft helyett 4120 Ft

intelligensbefekteto.hu

Agyam és a pénz című könyvében a szerző, Jason Zweig a befektetéshez és kereskedéshez kapcsolódó érzelmeken (mohóság, félelem, meglepetés, megbánás, stb.) végigmenve vizsgálja a pénzügyi döntések meghozatalkor agyunkban lejátszódó idegi folyamatokat, hogy bemutassa számunkra befektetői agyunk működését. A boldogsággal foglakozó fejezetben boncolgatja a szerző az alábbi kérdést: lehet-e pénzen boldogságot venni?

1957-ben az átlagamerikai mai értéken körülbelül 10 000 dollárt keresett, és mosogatógép, szárítógép, televízió és légkondicionáló nélkül élt. Ám az akkor megkérdezettek 35 százaléka „nagyon boldognak” nevezte az életét. 2004-re az egy főre jutó jövedelem reálértéken számítva közel a háromszorosára nőtt, és a tipikus amerikai ott hon zsúfolva van fogyasztási cikkekkel. Ennek ellenére most mégis csak az emberek 34 százaléka vallja magát „nagyon boldognak”. Vagyonuk közel megháromszorozódása kicsivel kevésbé boldoggá tette az amerikaiakat – mégis egyre többre vágynak. És ahogyan Arthur Schopenhauer filozófus figyelmeztetett, a vagyon „olyan, mint a tengervíz: minél többet iszunk, annál szomjasabbak leszünk”.

Egy olyan jómódú társadalomban, mint az Egyesült Államoké, a gazdagabbak nyilvánvalóan boldogabbak a szegényeknél. Ám utóbbiak vajon sokkal boldogabbak-e azoknál, akik elég szerencsések ahhoz, hogy a szegénységi küszöb felett éljenek? A meglepő válasz: nem.

A pszichológusok évek óta sztenderdizált kérdéseket tesznek fel az embereknek szerte a világban: „Mindent egybevetve, hogyan érzi magát mostanában? Nagyon boldognak, egészen boldognak vagy nem túl boldognak?” A válaszokat általában 1-től (egyáltalán nem boldog) 7-ig (rendkívül boldog) rangsorolják. A maszájok, akik Kenya és Tanzánia szikkadt felföldjein pásztorkodnak a csordáikkal, átlagosan 5,7 pontot érnek el ezen a skálán. A Grönland északi részének fagyos vadonjában élő inuitok átlagosan 5,8 pontot. Az elavult falusi életstílust követő amisok szintén 5,8 pontot. Amikor a Forbes 400-as lista tagjainak, tehát Amerika leggazdagabb embereinek tett ék fel ugyanezt a kérdést, válaszaik átlaga hasonlóképpen 5,8 pontot adott ki.

Úgy is fogalmazhatunk, hogy Amerikában egy hatalmas vagyon – palotával és Mercedesszel, séffel és személyi edzővel, jachttal és magánrepülővel – csak marginálisan teszi boldogabbá az embereket, mint ahogyan egy döngölt agyagból készült viskóban tehénvérrel kevert tejet iszogató átlagmaszáj érzi magát.

A Forbes 400-as listára való felkerüléshez a felmérés idején 125 millió dolláros vagyon szükségeltetett; a tagok becsült átlagos évi jövedelme meghaladja a 10 millió dollárt. Amerika leggazdagabb emberei úgy nyilatkoztak, hogy átlagosan az idő 77 százalékában érzik magukat boldognak; az ugyanebben a felmérésben részt vevő középosztálybeli amerikaiaknál saját állításuk szerint ugyanez az érték 62 százalék.

Az igazság tehát nem az, hogy nem lehet boldogságot venni. Sokkal inkább az, hogy ha van elég pénzünk alapszükségleteink kielégítésére, akkor a még több pénz sokkal kevesebb extra boldogságot okoz, mint hinnénk.

Jason Zweig: Agyam és a pénz – Hogyan váljunk tudatosabb befektetővé a neuroökonómia következtetései révén?
A4C Books kiadó, 2016
336 oldal, 25% kedvezménnyel 4990 Ft helyett 3745 Ft
intelligensbefekteto.hu

A pszichológusok évtizedek óta bizonygatják, hogy ha a patkányok vagy a galambok tudnák, mi az a részvénypiac, akkor az emberek többségénél jobb befektető válna belőlük. Ennek az az oka, hogy a rágcsálók és a madarak szemmel láthatóan mintázatazonosítási képességeik korlátain belül maradnak, egyfajta természetes alázatossággal közelítve a véletlenszerű eseményekhez. Mi, emberek azonban egy teljesen külön történet vagyunk.

Az ezzel a kérdéssel foglalkozó tipikus kísérletekben a kutatók kétféle fénnyel, zölddel és pirossal villantanak a képernyőn. Ötből négyszer a zöld fény villan fel, az esetek 20 százalékban pedig a piros. Ám a pontos sorrend véletlenszerű marad. (Egy 20 felvillanásból álló sorozat például így nézhet ki: PZPZZZZZPZZZZPZZZZZZ. Egy másik pedig így: ZZZZPZZZZZZZPPZZZZZP.) Amikor azt kell megtippelni, hogy melyik fény fog következőnek felvillanni, a legjobb stratégia minden alkalommal egyszerűen a zöldre tenni, hiszen ekkor 80 százalék a találatunk esélye.

És a patkányok vagy a galambok általában pontosan ezt is teszik, ha morzsákat kapnak jutalmul a következő fény színének eltalálásáért. Az emberek azonban hajlamosak felsülni ezeknél a kísérleteknél. Ahelyett, hogy állandóan a zöldet választanák, és 80 százalékos eséllyel bebiztosítanák az igazukat, jellemzően ötből négyszer zöldet választanak, és rövid idő alatt belemerülnek abba a játékba, hogy megpróbálják kitalálni, mikor fog legközelebb piros fény felvillanni. Ez a céltalan próbálkozás azt eredményezi, hogy átlagosan mindössze 68 százalékban találják el a következő fény színét. Ami ennél is különösebb, hogy az emberek még akkor is kitartanak ezen viselkedésük mellett, amikor a kutatók kifejezetten elmondják nekik – patkány vagy galamb esetében ez ugye képtelenség –, hogy a fények véletlenszerűen váltakoznak.

Más állatokkal ellentétben mi, emberek azt hisszük, elég okosak vagyunk a jövő előrejelzéséhez – még akkor is, amikor határozottan közlik velünk, hogy az előrejelezhetetlen. Mélyen gyökerező evolúciós paradoxon, hogy pontosan a nagyobb intelligenciánknak köszönhetően a patkányoknál és a galamboknál alacsonyabb pontszámot érünk el az ilyesfajta feladatokban. (Ez jusson eszünkbe, amikor legközelebb késztetést érzünk „tyúkeszűnek” nevezni valakit.)

 A „gondolkodás” és „érzés” közötti konfliktus hasonlóan furcsa eredményekhez vezethet. A Massachusettsi Egyetem pszichológusai cukorkákkal töltöttek meg egy kisebb és egy nagyobb tálat. A kisebb tálba 10 darabot tettek, amelyek közül 9 mindig fehér, 1 pedig piros volt. A nagy tál 100 cukorkát tartalmazott, amelyek közül 91-95 darab volt fehér, a többi pedig piros. A kísérlet résztvevőinek egy dollárt ígértek, ha a két tál bármelyikéből piros cukorkát húztak ki. Először is azonban emlékeztették őket, hogy a kis tálban lévő cukorkák 10 százalékát teszik ki a pirosak, míg a nagy tálban legfeljebb 9 százalék az arányuk.

Melyik tálból húztak a résztvevők? Aki elemzően gondolkodik, az mindig a kisebb tálból húzna, hiszen az állandóan 10 százalékos nyerési esélyt kínál, míg a nagy tál esetében a színes cukorka kihúzásának esélye soha nem haladja meg a 9 százalékot. Ennek ellenére az emberek közel kétharmada azt a tálat preferálta, amelyről „tudták”, hogy alacsonyabb nyerési eséllyel kecsegtet, mert úgy „érezték”, hogy – a számszerűen, de nem arányaiban több piros golyó – több lehetőséget kínál a nyerésre.

 * * *

Az Agyam és a pénz című könyvében Jason Zweig – akit a magyar olvasóközönség elsősorban Az intelligens befektető aktualizált kiadásához írt kommentárjai révén ismerhet – azt vizsgálja, hogy miért hoznak a máskülönben okos, értelmes emberek irracionális és buta pénzügyi döntéseket. A kérdésre a pszichológiát, az idegtudományt és a közgazdaságtant ötvöző új tudományág, a neuroökonómia adja meg a választ.

Ebből a legalább annyira szórakoztató, mint amennyire tanulságos könyvből kiderül, miért értjük oly sokszor félre a kockázat fogalmát, és miért vagyunk hajlamosak túlzott elbizakodottságra befektetési döntéseink meghozatalakor. A szerző a tudományos kísérletekből és a – még kiemelkedően sikeres emberek által is rendre elkövetett – befektetési hibákból levont következtetéseit olyan gyakorlati tanácsok formájában hozza az olvasó tudomására, amelyek segítenek megalapozottabb döntéseket hozni, illetve az értelem és érzelem között a fejünkben zajló küzdelmet irányításunk alatt tartani.

Rengeteg olyan könyv született már, amelynek alapüzenete szerint „szinte minden, amit a befektetésekről tudni véltünk, téves”. Nagyon kevés olyan íródott azonban, amely azáltal igyekszik olvasóiból jobb befektetőt faragni, hogy rávilágít: minden, amit önmagunkról tudni véltünk, téves. Ez a kötet nemcsak a befektetői agy belső működéséről szól, hanem arról, hogy mit jelent embernek lenni – annak minden varázslatos képességével és zavarba ejtő esendőségével. Nem számít, milyen sok vagy éppen kevés az, amit a befektetésről tudni vélünk, mindig tanulhatunk újat a pénzügyi küzdőtér legfontosabb szereplőjéről: önmagunkról.

Jason Zweig: Agyam és a pénz – Hogyan váljunk tudatosabb befektetővé a neuroökonómia következtetései révén?
A4C Books kiadó, 2016
336 oldal, 25% kedvezménnyel 4990 Ft helyett 3745 Ft
intelligensbefekteto.hu